felbuzdít
felbuzdít tárgyas ige fölbuzdít
<Személyt> egy alkalommal eredményesen buzdít vminek a megtevésére, elvégzésére. Felbuzdította a terv túlteljesítésére. A bátrak példája a gyöngéket is felbuzdítja az ellenállásra. A házak kapujában hallgatag emberek ültek, akiket nem buzdított fel a harangszó … Voltak egész utcasorok, … ahonnan senki sem csatlakozott a búcsújáró menethez. (Jókai Mór)
felbuzdítás; felbuzdítható; felbuzdító; felbuzdított.
