felbuzdul
felbuzdul tárgyatlan ige fölbuzdul
1. Felbuzdul vmin v. (ritka) vmire: <személy> vmitől bátorítást, ösztönzést kapva lelkesedni kezd; fellelkesedik vmin. A példán felbuzdulva a hátrálók is visszafordultak. Barátja sikerén ő is felbuzdult. Krénfy úr … egészen felbuzdult e magasztalásra. (Jókai Mór)
2. (irodalmi nyelvben) <Vér, szív> tűzbe jön, fölhevül. Ellenség hirére vitézeknek szive | gyakorta ott felbuzdul. (Balassi Bálint) Panormus lakosaiban fölbuzdult még egyszer a régi görög vér. (Jókai Mór)
felbuzduló; felbuzdult.
