felbuzdulás
felbuzdulás főnév -t, -ok, -a fölbuzdulás
A felbuzdul igével kifejezett lelki folyamat, ill. állapot; az a tény, hogy vki felbuzdul; hirtelen támadt kedv vmire, lelkesedés vmiért, vminek a megtevésére. Nemes felbuzdulás. Első felbuzdulásában vállalta a feladat elvégzését. A felbuzdulás hamarosan lelohadt. Elkezdődött az a fölbuzdulás, mely a legnyugodtabbat is biztatja valamire. (Vas Gereben)
