felcser
felcser [ë-ë v. e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (régies) Olyan borbély, aki sebek gyógyításával is foglalkozott. A felcser köpölyt rakott a betegre. Mint durva felcserek Kontár kése nyomán a finom, dús erek, Pirosan, gyorsan, vérzőn halna el ifjú éltem. (Tóth Árpád) || a. (rosszalló, gúnyos) Rossz, tudatlan orvos. Nem igazi orvos ez, hanem felcser!
2. (régies) Tábori orvos, sebész. Két tábori felcser is vesződött a sebesült láb bekötözésével. (Jókai Mór) Apa nem volt ezredorvos, hanem katonai felcser. (Herczeg Ferenc)
felcseri; felcserség.
