felcserél
felcserél tárgyas ige fölcserél
1. Felcserél vmit (vmivel): a) két v. több tárgy helyét úgy változtatja meg, hogy egyiket a másik helyére teszi; megcserél. Sorrendben felcserél vmiket. Felcserélte a két tányért. Felcserélte a széket a fotellel. b) helyet cserél vkivel; felcserélték a helyüket. c) (költői, régies) <vmely tárgyat> cserébe átnyújt vhol vkinek. Toldi (mert hisz ő volt) a tollat levészi … Vérszín a cseh tolla, fölcseréli vele: A bajra hivásnak volt e dolog jele. (Arany János)
2. Felcserél vmit (vmivel): vmely álláspont, helyzet, munkakör helyett mást választ, ill. foglal el. Régi foglalkozását újjal cseréli fel. Mostani munkakörét nem szívesen cserélné fel másikkal. Régi függetlenségét rabsággal cserélte fel. És mostan vashittel, jó bátorsággal Sorsunk akarjuk fölcserélni. (József Attila)
3. (átvitt értelemben is) Felcserél vmit (vmivel): vmely tárgy helyett tévedésből más tárgyat vesz kézbe, ill. vmely tárgyat, dolgot tévesen egy másikkal azonosnak vesz; összecserél. Felcserélte a két üveget. A gyógyszerész felcserélte a gyógyszereket. Felelés közben folyton felcserélte a neveket, a számokat. A rádió … furcsa volt: a zeneszámokat felcserélték, … úgy rémlett, a bemondónak remegett a hangja. (Gelléri Andor Endre)
felcserélés; felcserélhető; felcserélő; felcserélt; felcseréltet.
