feléget
feléget [l-é] tárgyas ige föléget
1. Felgyújt vmit, hogy teljes egészében el- v. leégjen. Felégette az összehordott gazt. Az ellenség felégette a falut. A rettenetes Tamerlán … feléget erdőt és falut az ellenség földein. (Jókai Mór) Felégették a régi városházát, és széthordták, kő kövön nem maradt. (Babits Mihály)
2. <Nap v. forró étel> megperzsel vmit, enyhe égési sebeket idéz elő vmin. A forró leves felégette a száját. A nap felégette a bőrét.
Szólás(ok): ld. híd.
felégetés; felégetett; felégető; felégettet.
