felég
felég [l-é] tárgyatlan ige fölég
1. (ritka, régies) Égés útján elfogy, megsemmisül. Szalontai fizetésem lenne 300 pengő forint … fa, amennyi fölég. (Arany János) Végig kell menni a szenes utcákon, amikről még a szalmaszál is felégett. (Jókai Mór)
2. (ritka) Felég vki, vmi: személy v. vmely testrésze, ill. bőre a nap tüzétől megperzselődik, gyulladásos lesz, s később lehámlik; leég. Felég az arca, a háta, a válla. Felégett a bőre az erős napon. Esztelenség itt tovább tanyáznunk, Hő napon felégnünk. (Arany János)
felégés; felégett; felégő.
