felelevenít
felelevenít [ë-e-e-e; fel-e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -ni v. -eni [e] fölelevenít
1. <Embert, állatot> kábultságából, fáradtságából feléleszt, ill. kedvetlenségéből felvidít; felfrissít. A pattogó indulók felelevenítették a menetelőket. Mókáival felelevenítette a társaságot. A meleg felelevenítette a hidegtől megdermedt állatot.
2. (átvitt értelemben) Újra élővé, elevenné tesz vmit, ami időközben feledésbe merült. Felelevenítik régi barátságukat; felelevenítik az ősi táncokat. || a. (film, színház, választékos) <A műsoron régebben szerepelt színpadi művet> új betanulásban színre hoz; felújít. A Nemzeti Színház felelevenítette a Bánk bánt.
3. (átvitt értelemben) Saját emlékezetébe v. másnak az emlékezetébe idéz vmit, ami már félig-meddig feledésbe merült; előhoz; újra elmond. A régi sérelmet feleleveníti. Sértődöttségével felelevenítette a családban a viszálykodást. A levél … egy pillanatra feleleveníté [a nő] … emlékét. (Eötvös József)
felelevenített; felelevenítő.
