felemelkedés
felemelkedés [l-e] főnév -t, -e [e] fölemelkedés (csak egyes számban)
1. A felemelkedik (kül. 1–2) igével kifejezett folyamat, történés; az a tény, hogy vki v. vmi felemelkedik (vhova). A léggömb, a repülőgép felemelkedése.
2. (átvitt értelemben) Vmely közösségnek viszonylag magas szintre, kedvező anyagi, igazságos társadalmi v. fejlett művelődési viszonyok közé jutása. A parasztság gazdasági felemelkedése; népünk kulturális, társadalmi felemelkedése. Megindultunk a felemelkedés útján. Tisza Kálmán … családja felemelkedését a puritán kálvinizmus energiájának köszönhette. (Ady Endre)
3. (átvitt értelemben) Vkinek magasabb hivatalba, befolyásos, jelentős helyzetbe való kerülése. A fiatal politikus gyors felemelkedése feltűnést keltett.
4. (átvitt értelemben) Vminek bizonyos magas színvonalig való növekedése. Az árak, a bérek felemelkedése. A láz felemelkedése.
felemelkedési.
