felemelkedik
felemelkedik [l-e] tárgyatlan ige fölemelkedik
1. <Ülő, fekvő, térdeplő v. nyugvó helyzetéből> (felfelé) magasabbra emelkedik, feláll, felkel, felhúzódik. A tanulók egyszerre emelkednek fel; felemelkedik a nyeregben, a padról, a székről. Most Fekete László … Fölemelkedett és igy kezdé beszédét. (Arany János) Óvatosan, zajtalanul felemelkedtem fekvőhelyemről. (Kuncz Aladár)
2. Magasabbra, magasra, a levegőbe emelkedik, felszáll. A felhő, a füst, a léggömb, a madár, a repülőgép felemelkedik. A színpadon a hátsó függöny felemelkedik. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) <Gazdasági, társadalmi v. műveltségi téren> magasabb fokra jut. ® Alulról emelkedett fel. A proletariátus nem emelkedhetik fel forradalom nélkül. A műveltség magas fokára emelkedett fel. A Móriczok a mélységből emelkedtek fel. (Móricz Zsigmond)
4. <Mértékében> bizonyos határig növekedik. A láz felemelkedik; az árak, a bérek, a fizetések felemelkedtek.
5. (vallásügy, régies) Felmagasztosul, lelkileg magasra emelkedik.
felemelkedett; felemelkedő.
