felemészt
felemészt [l-e] tárgyas ige fölemészt
1. (választékos) Evés-ivással elfogyaszt. A betört ellenség felemésztette a lakosság minden élelmiszerét. Sok pulykát, kappant … fölemésztet a sok evő-ivó. (Tolnai Lajos) Az öreg kántor torka felemésztette volna a Dárius kincsét is. (Mikszáth Kálmán)
2. (régies) <Tűz> elhamvaszt, eléget vmit. A tűzvész a falu felső részének házait mind felemésztette. És csak azért nem fogsz-e építtetni házat, Mert hátha egykor azt a tűz emészti fel? (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Teljesen elpusztít, megsemmisít. Még eljön az idő, Hogy az emberiség, … Egymást emészti fel. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) [A rablók] úgy szét vannak osztva, hogy … a fejedelem német dandárával egyenként fel lehet őket emészteni. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Lassanként felőröl, fokozatosan tönkretesz. Az állandó izgalmak felemésztették idegeit. A fa … életét nem belső féreg emészté fel. (Eötvös József) Engem titkos métely Fölemészt: az örök kétely. (Arany János)
4. (átvitt értelemben) <Anyagot, pénzt, időt, erőt> teljes egészében igénybe vesz, felhasznál. A tető sok faanyagot emésztett fel. A sok fölösleges járkálás minden idejét felemésztette. Az ön vagyonát fölemészti az adósság. (Vas Gereben) A telkek roppant pénzt emésztettek fel. (Mikszáth Kálmán)
felemésztés; felemésztett; felemésztő; felemésztődik.
