felemelt
felemelt [l-e] melléknév -en [e] fölemelt
1. Olyan, amit felemeltek (1–2). A földről felemelt könyv; a széltől felemelt sárkány. Felemelt kézzel csendre intette a jelenlevőket. Felemelt tagsági könyvvel szavaztunk. Felemelt szemöldökkel gúnyosan nézte végig. || a. Felemelt fejjel v. fővel: (átvitt értelemben is) magasan feltartott fejjel, igazsága tudatában, büszkén, öntudatosan. Kérj törvényszéket, s állj meg előtte felemelt fővel. (Jókai Mór) Építik a gyárakat, iparosítják a lakosságot, civilizálódnak, és felemelt fejjel járnak. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Olyan, amit felemeltek (3). Felemelt adó, bér, helyár, létszám, szolgálati idő; felemelt életszínvonal. || a. (átvitt értelemben) Felemelt hangon: hangosabban, nyomatékkal szólva. Mikor rátért a vádakra, felemelt hangon folytatta beszédét.
3. (régies) Olyan <személy>, akit vmely méltóságra, tisztségre felemeltek. Apor vajda … nem is adta ki [a koronát], csak igen szép kérésre, erős fogadásra az utána felemelt királynak. (Jókai Mór)
