fenséges
fenséges [ë-ë v. e-ë] melléknév -en, -ebb [ë, e]; (főleg a 2. jelentésben) fönséges [ë]
1. (1945 előtt) <Az uralkodó v. az uralkodóház tagjainak megszólításában.> Fenséges hercegek! ég a ház felettünk … (Sárosy Gyula) Fenséges királyom! keserű az nékem, Amit jelenteni gyász kötelességem. (Arany János)
2. Magasztos, nagyszerű, rendkívüli szépségű. Fenséges kilátás. Oh tekints ránk, fönséges szabadság! (Petőfi Sándor) Amit … a két fenséges gesztus között a darabban látunk, akármi, csak nem fenséges. (Ambrus Zoltán)
fenségesség.
