földönfutó
földönfutó melléknév és főnév (választékos)
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki hontalanul, hazátlanul bujdosik. Földönfutó emigráns. || a. Törvényen kívül helyezett, a hatóságoktól körözött <személy>. Földönfutó betyár, szegénylegény, zsivány.
2. Olyan, nagyon szegény <személy>, akinek nincs állandó lakóhelye. Földönfutó nincstelen.
II. főnév Földönfutó (I. 1, 2) személy. Földönfutóvá válik; földönfutóvá tesz vkit. Kiket megkímélt a halál, A férfi bajnokok, Vagyontalan földönfutók, Hazátlan vándorok. (Bajza József) Megmondtam már: ki vagyok? földönfutó … Földönfutónak hol a hazája? együgyű kérdés. (Petőfi Sándor) A hajó harmadik osztálya teli volt emberi szerencsétlenséggel. Földönfutóvá tett családok menekültek rajta a sorsuk elől. (Hunyady Sándor)
