földöntúli
földöntúli melléknév
1. <A vallásos hit, elképzelés szerint> olyan <dolog>, amely nem a földön, hanem a mennyben, az égben van, a földi élet után következik. Földöntúli élet, lét, világ.
2. (átvitt értelemben, választékos) Különössége, különleges finomsága, átszellemült volta miatt az elképzelt égihez, mennyeihez, a síron túlihoz hasonlónak tekintett. Földöntúli hang, mosoly, tünemény. Arcába tekinték, azon különös, földöntúli kifejezésű arcba. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, túlzó) Olyan nagyfokú <kellemes érzés>, amilyet csak egészen ritka, kivételes esetben érez az ember; csodálatos, rendkívüli. Földöntúli boldogság, elragadtatás. Minő földöntúli gyönyör az: az önkénytelen sugallattól átmelegülve dolgozni egy munkán. (Jókai Mór)
