gondolkozik
gondolkozik tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon)
Tudatos értelmi tevékenységet fejt ki; eszében forgat vmit; gondolkodik. Gondolkozik vmin v. vmiről; gondolkozik az eseten; saját ® fejével gondolkozik; ® világrészekben gondolkozik. Sokat gondolkozott családja sorsán. Még gondolkozott róla. Szóláshasonlat(ok): gondolkozik, mintha rábízták volna az ® ország dolgát. Mi is emelhet fel egy halandót jobban, Mint ha … Az emberiségnek sorsán gondolkozik. (Csokonai Vitéz Mihály) Jóról és rosszról nem gondolkozom, | csak szenvedek én és csak dolgozom. (József Attila) || a. Hangosan gondolkozik: a) akaratlanul elszólja magát; b) úgy beszél, hogy felötlő gondolatait azonnal, rendszerezés nélkül kimondja; c) (tréfás, bizalmas) szellent.
Igekötős igék: elgondolkozik.
gondolkozó; gondolkoztat.
