gondolkozó
gondolkozó melléknév és főnév
I. melléknév -n, -bb (ritka, irodalmi nyelvben)
1. Olyan, aki, ami éppen gondolkozik vmin. Gondolkozó arccal járkál. Gondolkozólag: (el)gondolkozva. Egész nap gondolkozó, kedvetlen és izgatott. (Mikszáth Kálmán)
2. Gondolkodó (2). Hebehurgyán gondolkozó gyermek. Íme, a leggondolkozóbb fők egyike … meghalva. (Gyulai Pál)
II. főnév -t, -ja (ritka)
1. Gondolkozó (II. 1).
2. Gondolkozóba ejt, esik: gondolkodóba (II. 2) ejt, esik. A korcsmáros gondolkozóba esett. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): szabadgondolkozó.
