gyönyörűséges
gyönyörűséges [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
Csodálatosan, rendkívülien szép, gyönyörű (I. 1). Gyönyörűséges teremtés. Gyönyörűséges szép gyermekem. Volt temérdek Gyönyörűséges gondolatom. (Petőfi Sándor) Gyönyörűséges szeme van a fecskének. (Tömörkény István) || a. <Rosszalló értelmű szó mellett a rosszallás fokozására.> No te gyönyörűséges mákvirág! [Az] olasz e pillanatban oly gyönyörűségesen káromkodott magyarul, mintha a Hortobágyon tanulta volna. (Jókai Mór) Hát ezek a gyönyörűséges kis rongyos falvak erre – mire valók volnának? (Tolnai Lajos)
