hegedűs
hegedűs [hegedűs v. hegedüs] főnév -t, -ök, -e [e]
1. Az a személy, aki tud v. szokott hegedülni (1). Ki az a hegedűs, aki esténként a szomszéd lakásban cincog? || a. Zenekarnak hegedűn játszó tagja. Első hegedűs a zenekarban. || b. (iskolai, bizalmas) Olyan zeneakadémiai növendék, akinek hegedű (3) a tanszakja.
2. Hegedűművész. Kiváló hegedűs.
3. (régies) Hegedős (1).
