hirtelenkedik
hirtelenkedik [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
1. Kellő megfontolás, körültekintés nélkül, elsietett módon, hirtelen (II. 2) ember módjára beszél v. cselekszik. Ne hirtelenkedjél! Kár hirtelenkedni! A hírt és dicsőséget a publikum osztogatja, gyakran igen hirtelenkedve. (Bajza József) Nem kell hirtelenkedni, … álljunk ide …, a lépcsőkön megvívhatunk velük egyenkint. (Jókai Mór)
2. (ritka) <Hirtelen haragjában, felindult lelkiállapotában> helytelenül cselekszik. Ne hirtelenkedj, szólj előbb, ha hős vagy. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: elhirtelenkedik.
hirtelenkedés; hirtelenkedő.
