irányzék
irányzék főnév -ot, -a (katonaság, vadászat)
A tűzfegyverre szerelt készülék, amelynek segítségével a csőnek a cél eltalálásához szükséges irányt meg lehet adni. ® Nyitott irányzék; az ágyú, a puska irányzéka; rossz volt az irányzék: (átvitt értelemben is, gyak. tréfás) nem jól célzott, elvétette a lövést vki.
Szóösszetétel(ek): irányzékkar; irányzékkeret; irányzékmagasság; irányzékrúd.
irányzékos; irányzékú.
