irányzó
irányzó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami irányoz. Irányzó tüzér; a puskát a rókalyuk felé irányzó vadász.
2. (katonaság, vadászat) Olyan <eszköz>, amellyel irányoznak. Irányzó készülék, távcső.
II. főnév -t, -ja (katonaság) Az a katona, aki a többedmagával kezelt tűzfegyver csövét az irányzék segítségével a szükséges oldal- és magassági irányba beállítja. Az ágyú, az aknavető, a géppuska, a löveg irányzója.
Szóösszetétel(ek): irányzóléc; irányzórúd; irányzóvonal; irányzózsinór.
irányzói.
