kérkedik
kérkedik [ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
1. (választékos, rosszalló) Rendsz. feltűnő módon dicsekszik, és szavait olykor magatartásával is hangsúlyozza. Robespierre, megelőztél csupán, Ez az egész, ne kérkedjél vele! (Madách Imre) Eszünkbe sem jutott, hogy fájdalmunkkal, szenvedéseinkkel kérkedjünk. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben, régies) Vmi kérkedik v. kérkedhetik vmivel: vmely közösség v. dolog birtokában van vmely értéknek, s ezzel maga is értékesebb, nevezetesebb. Mi magyarok … a vetélkedési ösztönnek csak felette kevés áldásival kérkedhetünk. (Széchenyi István) Fegyverzetük, vértezetük a legnagyobb fényűzéssel kérkedett. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elkérkedik.
kérkedés; kérkedő.
