kései
kései [e] melléknév késői
1. Későn v. a szokottnál utóbb, elkésve történő, járó v. érkező; késő (I. 1–3), elkésett. Kései gyermek: idősebb szülőktől származó gy.; kései segítség, vendég, vetés. A kései vándor Végig csörtete a márvány padu csarnokon. (Vörösmarty Mihály) Folyton regulázták a kései hazajárások miatt. (Kosztolányi Dezső) Két lányuk volt … A kisebbik olyan késői gyümölcs. (Móricz Zsigmond) || a. (választékos) A távoli jövendőben élő, levő, sokára bekövetkező; késő (I. 6). Kései utódok, unokák.
2. Az átlagosnál v. szokottnál későbben érő. Kései gyümölcs, kukorica, őszibarack. || a. Kései fagy: a téli évszak elmúltával, tavasszal jelentkező f.
