késel
késel [ë] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas <Verekedés közben> késsel szurkál, vagdal. Részegek késelték egymást a kocsmában. || a. (tárgy nélkül) Késelt is a rabló.
2. tárgyas (ritka) <Fát, faanyagot> késsel v. késsel (3) működő géppel megmunkál. Édesapám képes lett volna fél óra alatt összeütni egy bölcsőt, de éppen ez hiányzott belőle, … hogy aprólékosan és gondosan gyalulgassa, késelje … a bölcső minden alkatrészét. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: megkésel.
késelő.
