kettészel
kettészel tárgyas ige
1. (választékos) <Késsel, éles szerszámmal> két részre, darabra szel. Kettészelte a kenyeret. Kettészelte a tányérján lévő húst, a nagyobbik darabot átnyújtotta az asztal felett a lánynak. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Két részre oszt. A … bástyáról két muskétás ágyú bámult le kevélyen a tágas fennsíkra, melyet az ezüst Gyík szelt ketté. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, ritka) Kétfelé választ. A hajó kettészelte a habokat. A délibáb, midőn vizet csinál, Melyben torony, fa kettészelve áll, … Hát nem szemed, szomjad ingerli, csalja? (Arany János)
kettészelés; kettészelő; kettészelt.
