kettétör
kettétör tárgyas ige
1. <Szilárd testet, tárgyat> két darabra tör. Kettétöri a kenyeret, a pálcát, a vonalzót. A szélvihar derékban törte ketté a fákat. A Laci bátyám papja … a világon semmi testi munkát nem végez …, egy gallyat ketté nem tör. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Életpályát> egyenes fejlődésében váratlanul megakadályoz, v. oka annak, hogy zavartalan menetében fennakadás támad. Kettétöri vkinek a karrierjét.
kettétörés; kettétörő; kettétört.
