kiállás
kiállás főnév -t, (-ok), -a
Általában a kiáll (I. 1–4, 6–7; II. 1–3) igével kifejezett cselekvés, magatartás, tevékenység; az a tény, hogy vki, vmi kiáll (vhonnan, vhová, vmiért, vmit).
1. Vhonnan v. vhová való kilépés (1), külső v. nyilvános helyre való állás. A sorból, az osztály elé való kiállás; az ajtóba, az erkélyre, az utcára való kiállás. || a. Vmely küzdelem, mérkőzés színhelyén való megjelenés a küzdelem vállalásának a célzatával. A csatasíkra, a párbajra való kiállás.
2. (átvitt értelemben) Vmely eszme, gondolat, ügy v. személy mellett való határozott, harcra is kész, nyílt állásfoglalás. Bátor, harcias kiállás.
3. (ritka, bizalmas) Fellépés (4), megjelenés (2), külső (II. 1). Bátor, gyámoltalan, harcias, jó, katonás, rossz kiállás. Jó kiállása van ennek a fiúnak.
4. Vmely nehéz, terhes, fájdalmas dolog elviselése, eltűrése, kibírása. A büntetés, a megpróbáltatások, a próbaidő, a sorscsapások, a szenvedés kiállása.
5. (átvitt értelemben, ritka) Fájdalom megszűnése vmely testrészben. A derékszaggatás, fogfájás kiállása.
kiállású.
