kiállhatatlan
kiállhatatlan melléknév -ul, -abb
Általában olyan <személy, dolog>, akit, amelyet nem lehet kiállani (II. 1, 3–4).
1. Ellenszenves volta miatt szinte elviselhetetlen, utálatos <személy>. Kiállhatatlan fráter. Kiállhatatlan vendégeim lesznek …, csúf emberek. (Mikszáth Kálmán) || a. Ilyen személyre jellemző <magatartás>. Kiállhatatlan affektálás, modor, viselkedés. Azért voltam olyan kiállhatatlan, mert … már a férjének álmodtam magamat. (Ambrus Zoltán) || b. Rendkívül kellemetlen <dolog>. Kiállhatatlan hang.
2. (ritka, régies) A tőle okozott fájdalmak miatt elviselhetetlen, tűrhetetlen <dolog>. Kiállhatatlan sajtolásaikkal [= kizsákmányolásaikkal] a sírba döntenek. (Katona József) Kiállhatatlan … szédülésről panaszkodott. (Jókai Mór)
kiállhatatlanság.
