következtet
következtet [e-ë-e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. tárgyas Vmiből következtet vmit: vmely esemény, tényállás alapján vmely megelőző v. következő eseményt, tényállást szükségszerűnek vél, tart. A lábnyomokból következtette, hogy nő járt a kertben. Az asszony első mondatából következtette, hogy most valami nagy szemrehányást fog hallani. Minthogy … mélyen, halkan hallá lélekzeni, azt következteté, hogy magát gyermekként álomba sírta. (Petőfi Sándor) Talán ismert is, amint szavából következtetni mertem. (Tolnai Lajos)
2. tárgyatlan Vmiből következtet vmire: vmely esemény, tényállás alapján valószínűnek tart vmely másik, megelőző v. következő eseményt, tényállást. A felhők sötét színéből viharra következtettünk. Mosolygós szeméből jó lélekre következtettem. Hajóra s annak közeledésére csak abból lehet következtetni, hogy a sárga fénypont egyre nő. (Nagy Lajos)
3. tárgyatlan (filozófia) Tapasztalati tényekből egyetemes törvényszerűséget állapít meg, ill. a megállapított törvényszerűségek alapján vmely tényből más tényt szükségszerűnek ítél. Az emberi elme fogalmat alkot, ítél és következtet. Ügyesen derít fel egy nem nagyon érdekes régi eseményt, logikusan következtet és vitatkozik. (Ambrus Zoltán)
Igekötős igék: kikövetkeztet; visszakövetkeztet.
következtethető.
