következtetés
következtetés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A következtet igével kifejezett cselekvés, szellemi művelet; az a tény, hogy vki következtet (vmiből vmire). Következtetéssel jutott erre az eredményre. || a. (filozófia, tudományos) A gondolkodásnak az a tevékenysége, amellyel érvényesnek elfogadott ítéletekből (3) új érvényes ítéletet hozunk létre. Az egyes esetből az általánosra v. az általánosról az egyes esetre való következtetés. A hármasszabály egyik lépése az egységre következtetés.
2. Vmely eseményből, tényből okoskodással levont állítás, vélemény, meghatározás. Ésszerű, ésszerűtlen, helyes, helytelen, józan, logikus, téves következtetés; következtetést ® húz; következtetést ® leszűr. Következtetése helyesnek bizonyult. Arra a következtetésre jutott, hogy … Azt a következtetést vonta le, hogy … Gonosz mosollyal vonta le a következtetést saját magára. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): lánckövetkeztetés; végkövetkeztetés.
következtetési; következtetésű.
