kulcsol
kulcsol tárgyas ige -t, -jon (kissé választékos)
1. (rendsz. helyhatározóval) Vhová kulcsol vmit: karját, kezét, ujjait v. lábát úgy teszi vmire, úgy fonja vmi köré v. úgy tartja vmin, hogy erősen átfogja, körülöleli. Karját vkinek a nyaka köré kulcsolja. Fejemre kulcsolom a két kezem | és koravénen rád emlékezem. (Kosztolányi Dezső) A fejére kulcsolja nagyanyám két kis vaskos barna kezét s nekiereszti … jajgató … sikítását. (Móricz Zsigmond) || a. Vmivel kulcsol vmit: főleg karjával, lábával így átfog, átölel vmit. Lábával erősen kulcsolja a mászórudat. Kulcsolom a térded! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. Kezét imára, könyörgésre kulcsolja: ujjait egymásba fonja <az imádkozás, könyörgés külső kifejezéseként>.
Igekötős igék: átkulcsol; összekulcsol; rákulcsol.
kulcsolás; kulcsoló.
