kulcsolódik
kulcsolódik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (rendsz. helyhatározóval)
<Rendsz. emberi végtag, vkinek a karja, keze, lába> mintegy önmagától átölelő, átfogó mozdulattal kapcsolódik vmire v. vmi köré. Karja vkinek a nyaka köré v. nyakára kulcsolódik; lába a rúd köré kulcsolódik. Hirtelenül egy kar kulcsolódott a nyakára. (Kosztolányi Dezső) || a. <Vkinek a két keze> úgy fonódik egymásba, hogy az egyik kéz kissé behajlított ujjai a másiknak a hasonló helyzetben levő ujjai közé kerülnek. Keze könyörgésre kulcsolódik. || b. (ritka, költői) Összekapcsolódik, egybeforr. Ennyit mondott anyja; többet nem is szólna, | Ha mindjárt a széles Hortobágyon volna, | Ott is úgy ölelné, szíve elfogódnék, Szája hosszu néma csókra kulcsolódnék. (Arany János)
Igekötős igék: bekulcsolódik; kikulcsolódik; összekulcsolódik; rákulcsolódik.
kulcsolódás; kulcsolódó; kulcsolódott.
