látat
látat főnév -ot, -ja (népies)
1. (csak 3. sz. birtokos személyraggal) (népies) Eredmény, haszon, siker; látszat (2). Nincs munkájának semmi látatja. Ahol nem látják, ott légy fösvény – ott pazarolj, ahol látatja van. (Jókai Mór) A gép dógozott …, de hiába. Nem volt semmi látatja. (Móricz Zsigmond)
2. (régies) Látás (1). Első látatra beleszeretett a lányba. Tisztaság és szegénység vala első látatra minden bútora. (Vörösmarty Mihály)
