látatlan
látatlan melléknév és főnév
I. melléknév -ul
1. (régies, irodalmi nyelvben) Olyan állapotú, helyzetű, hogy nem látják (1); láthatatlan. A … szép … tündér Őt minden nyomain követé látatlan alakban. (Vörösmarty Mihály) A gondtalan, a dévaj istenek Látatlanul vegyülnek el e körbe. (Reviczky Gyula) A fehér veréb lelke velem röpült látatlanul a levegőben. (Mikszáth Kálmán)
2. Látatlanul: anélkül, hogy látta v. meggyőződött volna vmiről; látatlanba(n). Látatlanul elfogad vmit, beleegyezik vmibe. || a. határozói használat(ban) (régies) Látatlanul. Látatlan elhiszem, jó emberem vagy. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
II. főnév -t, -ja (rendsz. csak így:) látatlanba(n), ritk. látatlanból.
1. Látatlanba(n): úgy, hogy a dolgot nem látta; vaktában, kapásból. Látatlanban aláír, vesz vmit. Eligazodik rajta látatlanban is. Látatlanban megmondja, mi van benne. Látatlanban vette, mint a zsákbamacskát. Látatlanban csak a szegény ember adta el azt az ördögnek, amiről nem tudott. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) Látatlanból: úgy, hogy őt nem látják. Vad képzetében a jó öreg embert Látatlanból leszurja. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
