learat
learat tárgyas ige
1. Learat vmit: vminek az aratását meghatározott mértékben v. egészen elvégzi. Ezt a kis búzát még ma learatják. Tizenöt hold árpát aratott le. Siet a buzát és árpavetést szántóföldjén learatni. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. Learat vmit: gabonával v. más, szemes termést adó növénnyel beültetett területen az aratást elvégzi. A táblát learatják két nap alatt. || b. tárgyatlan Az aratást elvégzi. Július 10-ig learatunk.
2. (átvitt értelemben) <Eredményt, sikert> teljesen v. rendsz. kizárólagosan megszerez. Learatja a dicsőséget, a sikert. Minden babért learatott. A népre … szükségünk lesz, ha győzünk, hogy a győzelem gyümölcseit learassa. (Kossuth Lajos) Kint az udvaron roppant kelete lett a halnak … A mónárok … fogták, sütötték, ők is aratták le a dicsőséget. (Móricz Zsigmond)
learatás; learatgat; learatható; learató; learatott; learattat.
