lebunkóz
lebunkóz tárgyas ige
1. <Embert, állatot> bunkóval leüt; bunkóval olyan ütést mér rá, hogy elterül, összeesik v. meghal, kimúlik. A farkast egyetlen ütéssel lebunkózta.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Vitában, elvi küzdelemben> hangoskodó, erőszakos érveléssel elhallgattat, visszavonulásra kényszerít, ledorongol vkit. Alig jutott szóhoz, mindjárt lebunkózták. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Kritikus szerzőt, irodalmi művet> kíméletlenül lekicsinyel, ledorongol, levág. A szerzőt a bírálók lebunkózták. Nem kellett volna első könyvét így lebunkózni.
lebunkózás; lebunkózó; lebunkózott.
