lebzsel
lebzsel [e-ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
Tétlenül, dologtalanul, ill. haszontalan dolgokkal foglalkozva tölti idejét. Nem csinál az semmit, csak lebzsel. Parasztnak is rosz, lebzsel készakarva, Noha birna dolgot, mert erős, mint marha. (Arany János) És hova tünt a fiu méla kedve, Ki ott lebzselt a leány oldalán? (Kiss József) Többnyire az utcán lebzselt, nézte a nőket. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: átlebzsel; ellebzsel.
lebzselés; lebzselő.
