leíró
leíró melléknév és főnév
I. melléknév
1. Általában olyan <személy v. dolog>, aki, amely leír vmit. A nevét leíró ember; az eseményt leíró újságíró; hatalmas köröket leíró repülő, gép.
2. Olyan <iroda, hivatal>, ahol iratoknak főleg írógéppel való másolásával, leírásával foglalkoznak. Leíró és sokszorosító irodát nyitottak.
3. (irodalomtudomány) Olyan <műfaj, alkotás, ill. vmely része>, amelynek célja a külső világ tárgyainak, jelenségeinek irodalmi eszközökkel való ábrázolása, leírása. Leíró költészet, költemény. A műben sok a leíró részlet. A „Fekete gyémántok” … leíró részei páratlanok az irodalomban. (Mikszáth Kálmán) Sok olvasó … szeretné, ha kitörölhetne Germinie Lacerteux-ből [az ily című regényből] … egypár henye leíró részletet. (Ambrus Zoltán) || a. (irodalomtudomány) Ilyen jellegű írásművek létrehozására irányuló. Az íróban erős a leíró hajlam.
4. (tudományos) Olyan <tudományos módszer, tudományág, mű>, amelynek csupán a jelenségek, tények bemutatása, leírása a célja, de nem foglalkozik magyarázatukkal, történetük, fejlődésük vizsgálatával. Leíró diszciplína, földrajz, nyelvtan; leíró szempont.
II. főnév
1. Leírással (1, 2a) foglalkozó személy. Pontos, ügyes leíró; leírónak alkalmazták. [Petőfit] a benyomások iránti nagy fogékonysága teszi … nagy leíróvá. (Babits Mihály)
2. (hivatalos) Az a hivatal, helyiség, ahol a leírást (1a) végzik. Az ügyirat a leíróban van. || a. (hivatalos) Ennek helyisége(i). Átment a leíróba. || b. (hivatalos) Az itt dolgozók összessége.
