leiszik
leiszik tárgyas ige
1. Leiszik vmit: vmely folyadék felső rétegét v. annak egy részét megissza. Leiszik egy kortyot. Csak a fölét, a habját itta le, a többit otthagyta.
2. (ritka, bizalmas) <Bizonyos mennyiséget> egyszerre megiszik. Egy hajtásra leivott egy pohár sört.
3. (ritka) Folyadék megivásával lenyel vmit. Kiöltötte vérszegény nyelvét, rátett három sötétzöld labdacsot, leitta egy pohár vízzel. (Kosztolányi Dezső)
4. Leissza magát: annyit iszik, hogy lerészegedik, berúg. Leissza magát a sárga ® földig. Elmegy a kocsmába, és leissza magát. Ihattok, de ne igyátok le magatokat! Mindig kész leinni magát. (Petőfi Sándor) Úgy leittad magadat, hogy elkezdtél garázdálkodni. (Jókai Mór) || a. (elavulóban) Ivásban legyőz vkit, addig iszik vele, míg amaz le nem részegedik. Mindenkit leivott. Az urak fogadásból nekiültek egymást leinni. (Jókai Mór) Erőnek erejével le akarta inni Blázyt. (Mikszáth Kálmán)
5. (régies, irodalmi nyelvben) <Lelki tartalmat, érzelmet> ivással lelki világából eltávoztat; megszüntet. Kancsóban a világ: Igyuk le buját, örömét. (Vörösmarty Mihály) A fiatal ember mégis csak búsult, s mégis leitta eszét. (Vas Gereben)
leivás; leivó; leivott.
