lelkendezés
lelkendezés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a lelkendez(ik) igével kifejezett cselekvés, megnyilvánulás, viselkedés, lelkiállapot; az a tény, hogy vki lelkendezik.
1. A magatartásban, beszédben megnyilvánuló izgatottság, lelkesedés. Csupa lelkendezés az egész asszony. Nagy lelkendezéssel fogadta a hírt. || a. Lelkendező, áradozó, izgatott beszéd, megnyilatkozás. Unta már hallgatni a szomszéd lelkendezését.
2. (ritka, régies) <Fáradtság, kimerültség v. izgalom miatt> nehéz, szaggatott, akadozó lélegzés v. beszéd. A nagy lelkendezéstől alig értettük a szavát.
