lelkes
lelkes [e-e v. e-ë v. ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki vmely tevékenységet nagy kedvvel, buzgalommal, odaadással folytat; ügybuzgó. Lelkes kertész, muzsikus, műgyűjtő, orvos, sportoló, tanár.
2. Olyan <személy>, aki érzelmileg teljesen azonosítja magát vmely közösséggel v. üggyel, és áldozatot is kész érte hozni. Lelkes hazafi, honleány, irodalombarát, kommunista, zenekedvelő; lelkes híve az újításoknak; lelkes nézők. || a. Vkiért rajongó. Lelkes híve vkinek; a kiváló színésznek lelkes tisztelője. || b. Lelkesedni tudó, lelkesedéstől áthatott <személy, csoport>. Lelkes fiatalság, ifjú. A leányka híven és hívebben Bámulá a lelkes idegent. (Vörösmarty Mihály)
3. Lelkes (főleg 2) személyre, csoportra jellemző, rá valló, tőle származó. Lelkes beszéd, hangulat, helyeslés, munkásság, ujjongás; lelkes taps, tekintet. Lelkesen éljenezték a szónokot. Lelkesen énekelték a dalt. Lelkes hangú levelet írt. Abban az időben lelkes … áhítat szállta meg ezt a várost. (Kaffka Margit) Arcának lágy vonalai, ártatlan, lelkes kék szeme a Rafael-típusú festők közé sorozták. (Kuncz Aladár)
4. Lelkes állat: a) (elavult) emberi lény. A vasárnapok csak olyanok voltak, mint a hétköznapok, lelkes állat nem vetődött felénk soha. (Móra Ferenc); b) (ritka) olyan (házi)állat, amely az emberrel való érintkezésben bizonyos fokú értelmet mutat. [A kutya] elkezdett… szűkölni, amivel hasonló lelkes állatok, miktől a természet megtagadta az érzés mellé a beszédet, szokták tudtul adni, hogy ők tudnak valamit. (Jókai Mór)
5. (csak számjelzővel) (kissé régies) A számjelzővel meghatározott lélekszámú <közösség, település>. Ezerkétszáz lelkes község.
