magyarít
magyarít ige -ott, -son; -ani
1. tárgyas (tárgy nélkül is) (nyelvtudomány) <A magyar nyelvbe került idegen szót v. kifejezést> magyar szóval, kifejezéssel helyettesít, helyette megfelelő magyart alkot. Erőszakosan, helyesen, helytelenül, keresetten magyarít. A nyelvújítók sok idegen műszót magyarítottak.
2. tárgyas (régies, választékos) <Idegen nyelvű (irodalmi) művet, idegen szerzőt> magyarra fordít. A görög klasszikusok műveit magyarítja. Goethét, Puskint, Shakespeare-t magyarítja.
Igekötős igék: megmagyarít.
magyarítgat; magyarított.
