mennyiség
mennyiség [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Vmely anyagnak, tömegnek, sokaságnak mérhető, ill. megszámlálható nagysága. Az áru, a felhasznált anyag, a csapadék, az élelmiszerek, a termelt gabona, a megjelent könyvek, a víz mennyisége. A hegységben nagy mennyiségben találtak szenet és érceket. A serfőző sere nem fogy elég mennyiségben. (Jókai Mór) || a. (filozófia) Az a kategória, amely az anyagi világ tárgyait és jelenségeit mérhetőségük alapján jellemzi; a valóságos világ tárgyainak, jelenségeinek olyan meghatározottsága, amelynek változásai egy bizonyos időpontig nem okoznak gyökeres minőségi változásokat, hanem csupán előkészítik őket. A mennyiség átcsap minőségbe. || b. Sokaság, bőség. A mennyiség ne menjen a minőség rovására. Az alakok… azzal az útszéli humorral jellemzett… karikatúrák, amelyekkel az olcsó füzetes vállalatok ajándékozták meg az inkább csak a mennyiségével, mint a minőségével ható irodalmat. (Ambrus Zoltán)
2. (mennyiségtan) Olyan megfelelő egységgel mérhető v. megszámlálható és számokkal kifejezhető fogalom, amely a mennyiségtani műveletek alapja. Állandó mennyiségek; ismeretlen mennyiség; valós mennyiség; változó mennyiség; végtelen kis mennyiség. Csak egynemű mennyiségeket lehet összeadni vagy kivonni. A matematika mennyiségekkel dolgozik.
Szóösszetétel(ek): 1. mennyiségnövelés; 2. hatványmennyiség; munkamennyiség.
mennyiségnyi; mennyiségű.
