morcol
morcol tárgyas ige -t, -jon (ritka)
<Csak ezekben az állandósult szókapcsolatokban:> Szemét, szemöldökét morcolja: hunyorít, ill. összehúzza a szemöldökét, hogy jobban, élesebben lásson. Ne morcold a szemedet, a szemöldöködet! Fehér köpenyben | egy orvos a górcső fölé hajolt | s hosszan figyel, morcolva a szemét. (Kosztolányi Dezső) Szemöldökét morcolva, igen fontoskodva olvasott. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: összemorcol.
morcolás; morcoló.
