mulattató
mulattató melléknév és főnév
I. melléknév -an v. -n v. (régies) -lag; -bb Olyan, aki, ami mulattat, jókedvre derít. Mulattató író, jelenet, természet. A Figyelőt … át kell alakítanom … A mulattató részt szaporítnom, a kritikait korlátoznom kellene. (Arany János) Vidám, mulattató könyvek jelentek meg. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ja Mulattató személy. Kitűnő mulattató. Petőfi oly társaságban, ahol hölgyek is vannak, nemcsak elmés, de ügyes mulattató. (Jókai Mór) Lajos bácsi a legfiatalabb volt anyja testvérei közt, neki gyermekkorában igen kedves embere, legnagyobb mulattatója. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka, történettudomány) Udvari bolond. Udvari mulattató; Árpád-kori mulattatóink.
mulattatós.
