napkeleti
napkeleti melléknév
1. (régies, választékos) Keleten (2), főleg a Távol-Keleten fekvő, ott található; távol-keleti. Napkeleti országok, vidékek; napkeleti nyelvek, szokások. Azelőtt, főképpen a napkeleti országokban, a püspökök közönségesen gyalog jártak. (Mikes Kelemen) || a. (vallásügy, régies) A gyermek Jézus megtekintésére és imádására kelet felől Betlehembe menő <három bölcs a bibliában>. Napkeleti bölcsek, királyok; a három napkeleti bölcs. Valamint a három napkeleti királyt A csillag, ugy kisért engem a szerelem. (Petőfi Sándor)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Vmely helytől keletre fekvő. Tessék elfoglalni a nyírdomb napkeleti felét. (Jókai Mór) Ibolyaszínű dolmányát kezdé felölteni a napkeleti égsark. (Eötvös Károly)
