nyervog
nyervog [ë] tárgyatlan ige (-tam), -att, -jon (rendsz. csak 3. személyben) (hangutánzó, tájszó)
1. <Macska, kül. nemi izgalomban> kellemetlen, panaszként ható hangon nyávog. A csendben egy macska nyervog valamelyik háztetőn. (Gárdonyi Géza)
2. Kellemetlen nyivákoló hangon sír.
3. Síró hangon kötözködik.
nyervogás; nyervogó; nyervogtat.
