őrlet [2]
őrlet [2] [e] -et, -e [ë, e] (régies)
Gabonából, kukoricából v. más szemes terményből nyert őrlemény. A nép… kamaráját őrlettel ellátá. (Kemény Zsigmond) || a. jelzői használat(ban) Olyan mennyiségű, amennyit egy alkalommal megőrölnek. Egy őrlet búza. Három őrlet liszt van a kamrában.
