őrlő
őrlő melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, ami őröl (1); az őrlés munkáját végző. A búzát, gabonát őrlő malomkövek.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmit lassan porrá rágva v. felemésztve pusztító. Lassan őrlő féreg emészt belől. (Kölcsey Ferenc) A kidült fában őrlő szú lakik … A honfi honfira vádaskodik. (Tompa Mihály)
II. főnév -t, -je [e]
1. (népies) Az az ember, aki gabonát őrlet a malomban, aki gabonája megőrlésére vár. Sokan voltak-e az őrlők? A molnárné … jár-kel mosolyogva az őrlők között. (Mikszáth Kálmán)
2. (orvostudomány) Őrlőfog, zápfog. Kis, nagy őrlő.
Szóösszetétel(ek): 1. őrlőkő; 2. húsőrlő; idegőrlő.
